Péntek 13:20
Gyors telefon lassú témáról. A
projektértekezlet kínos utózöngéje. Ezúttal nem nekem kínos, hanem a hívó
félnek. Megérdemli, úgy kell neki. Úgy kellene nekem valaki, mint egy falat
kenyér. Így nem ér! Lássuk tovább, mi történt azon a fránya délelőttön!
Most már nemcsak tudtam, hanem
biztos is voltam benne, hogy a teremben minden rosszmájú pasinger (miért, lehet
egy pasi jómájú? Szerintem nem. Vagy gonosz, vagy sokat iszik, ergo kizárt!)...
szóval a teremben minden rosszmájú pasinger azt hiszi, az áll rapid kinevezésem
mögött, hogy Róberttel kavarok. Azaz ő kavar velem. Na, ezt jól megkavarta a
kedves főnököm!
Kedves főnököm, továbbra is
fölénk magasodva, Kovács Andrissal szemezett. Látszott rajta, hogy kettős
vibrációtól szenved: egyrészt dühös, mint állat, másrészt óvatos, mint egy
visszavonulót fújó szatír. Kényes a téma, így még kényesebb annak az elvarrása.
Mert a szájak mindig gyorsan nyílnak, és köpik tovább a legapróbb csíráját is a
félreérthetőnek.
Én azonban nem tudtam józan
maradni. Muszáj volt kiállnom szólóságom mellett.
- Kedves Kovács Andris - kezdtem,
tompítván előbbi élemen. - Ha neked a munka és a magánélet összefolyik, nem
ebben a csapatban a helyed. De ha szimplán csak hülye vagy, kávét főzni nekünk,
maradhatsz. Látod, én is azzal kezdtem...
Elmélyült a csend, mintha egy
feneketlen kútba gyömöszölték volna. De aztán valami cincogni kezdett. Tardos
Klau volt az, a grafikuslány. Rázta a magába fojtott röhögés, vele mozgott az
egész bazinagy asztalunk is, amelyre támaszkodott.
- Tényleg csak túlpörögtem -
szabadkozott Andris, és vörös volt, mint a Golden Gate, ha rásüt a felkelő nap.
- Lépjünk túl - mondta aztán
határozottan Róbert, majd leült. - Emma, gyere ki, várom a véleményedet!
A micsodámat? Miről? Erről? Vagy
a projektről?
- Emma - dörrent
barátságtalanabbul a főnök. - Szeretnélek látni a flipchart mellett. Várom a
vezérfonalat.
Milyen micsodát? Azért csak
felálltam, és kicsoszogtam a tábla mellé. Minden szem velem lépett, velem
fordult, és remélem, velem is érzett. A mélyvíz akkor nekem ott tényleg mélynek
tűnt. Róbert engem várt, én meg azt, hogy ki dob nekem legalább egy nyomorult
békatalpat, hogy a felszínen tudjam tartani magam.
- Tehát - vettem fel
legtudatosabbnak, leghivatalosabbnak tűnő hangszínemet. - Melltartó reklám.
- Melltartó - visszhangozta
lassan Berecz Áron, aztán szájához kapta a kezét, és Andris után vörösödött. Mi
van ma ezekkel a két lábon járó tesztoszteron-szauruszokkal?
- Úgy vélem, három dolgot kell
összhangba hoznunk a reklám során. Hangsúlyoznunk.
Vártam a benyögést, hogy azt kell
hangsúlyoznunk, ami a melltartóban van, de elmaradt a beszólás. Nagyon helyes,
Kovács Andris bunkózása eszerint megadta a kerülendő alaphangot. Kezembe fogtam
a filctollat, és írni kezdtem a flipchartra.
- Első a biztonság, mint a mellek
védelme, a muszáj hordani, ilyesmik; második a kényelem; harmadik pedig az
erotika, a dizájn, az egyéniségre szabás, az érzelmi- és lelkiállapot
megjelenítése pont pont pont.
- Hogy micsoda? - hunyorgott
Andris. - Ezek meg mikutyák?
- Látszik, hogy nem vagy nő -
válaszolt helyettem ceccegő stílusban Váczi Vica.
- Hát nem - morogta vissza
Andris. - Tényleg nem. Szóval, mik ezek, amelyekről Emma beszélt?
- Van, akinél a melltartó a
nőiesség egyik kifejező eszköze - kezdte a magyarázást Vica úgy, mintha egy értelmi... bocsánat, érzelmi
fogyatékossal beszélne. - Mintegy plusz nemi jelleg... nem, ez azért túlzás, da
ahhoz hasonló.
- Képzeld csak el - folytattam -,
hogy ha sikerül megfognunk a dizájn oldalát a dolognak, már nemcsak azzal
hívogat majd a melltartó, hogy pölö ne hintázzanak a cicik mozgás közben, hanem
azzal is, hogy olyat vegyek, amelyik illik hozzám. Amelyikkel magam köré
csavarom a hapsikat. Amelyik én vagyok, kifejez engem, a hangulatomat, a
vonzás-taszításomat, teljes erotikus atmoszférámat.
Úgy belemelegedtem, hogy
kifulladtam. Szorított a magassarkúm, szorított a szoknyám, szorított a... a
melltartóm is. Stílszerűen. Illetve dehogy, ezt bele ne tegyük a reklámba!
Körbenéztem. Róbert ámult, Andris
bámult, Áron még a száját is eltátotta egy cseppet. Még jó, hogy nem nyalogatta
körbe az ajkait.
- Nagy vagy, Emma - mondta
Róbert. - Pontosan erre gondoltam én is. Hogy a nőiesség hiúságán keresztül
tegyük vonzóvá a terméket. Tényleg grat, Emma! Ez a vezérfonal, amit vártam!
Gyerünk, dolgozzuk ki!
Róbert tapsolt hármat, felállt,
és egy fél órára kimentette magát. Egyedül maradtam a stábbal, és munkához
láttunk. Tovább is van, mondjam még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése